fűszerek
Rendezés:
102 termék
102 termék
Elkészítés italként:
Öntsön forrásban lévő vizet 1 teáskanálnyira, hagyja ázni néhány percig, majd fogyassza fogyasztási hőmérsékleten.
Ételek ízesítésére is alkalmas.
Hozzávalók:
Koriander, pitypang, máriatövis magvak, ánizs, görögszéna, édeskömény, kurkuma, gyömbér, kömény, üröm
Száraz, fénytől védett helyen tárolandó.
Az édesköménymag (egészben) egy sokoldalú fűszer, amely édes, ánizs- és édesgyökér-szerű aromájáról ismert. A kicsi, zöldesbarna magok az édeskömény növényből származnak, és széles körben használják az indiai, közel-keleti és mediterrán konyhában. Ízük meleg és enyhén édes, és gyakran használják olyan ételekben, amelyeknél hosszabb főzési idő szükséges az aromájuk teljes kibontakozásához. Az egész édesköménymag elengedhetetlen összetevője a curryporoknak és a garam masalának, valamint a pácolt húsoknak, kenyereknek és péksüteményeknek. Kiválóan illik hal- és húsételekhez, különösen a sült sertés- és bárányhúshoz, mivel gyönyörű kontrasztot alkotnak a zsíros hússal. Az indiai konyhában gyakran rágcsálják étkezés után emésztést segítőként vagy szájfrissítőként. Ha serpenyőben enyhén megpirítjuk őket, az intenzívebbé és diósabbá teszi őket.
A csillagánizs egy jellegzetes fűszer, amelyet egy örökzöld fa szárított, csillag alakú terméséből nyernek. Illata intenzív, édes és erősen az édesgyökérre emlékeztet, fűszeres, enyhén borsos és fás jegyekkel. Ez az íz az anetol illóolajnak köszönhető, amely szintén megtalálható az ánizsban, de a csillagánizs lényegesen erősebb és összetettebb fűszerességű. A csillagánizs elengedhetetlen fűszer a kínai és vietnami konyhában. Kulcsfontosságú összetevője a kínai ötfűszeres pornak, és általában egészben adják párolt ételekhez, levesekhez (például vietnami pho) és húslevesekhez. A csillagánizs jól illik olyan húsokhoz, mint a kacsa, a sertés és a marhahús. Édes ételekben is használható, hogy különleges ízt adjon a desszerteknek, kompótoknak és forralt bornak. Az egész csillagokat tálalás előtt gyakran eltávolítják.
Az egész babérlevél vagy babérlevél a babérfa szárított leveleiből nyert fűszer. Sok más fűszernövénnyel ellentétben ízük meglehetősen finom, és aromás alapot képez az ételekhez. Az illatuk fanyar, enyhén kesernyés, meleg, fűszeres jegyekkel, amelyek a fenyőre, a mentára és a szerecsendióra emlékeztetnek. A babérleveleket szinte mindig egészben és zúzatlanul használják, mivel hosszú főzési időre van szükségük az aromájuk felszabadításához. A mediterrán, az európai és az amerikai konyha nélkülözhetetlen fűszerei, és elsősorban levesekben, pörköltekben, szószokban, párolt ételekben és pácokban használják. Fontos megjegyzés: A babérleveleket tálalás előtt el kell távolítani az ételből, mivel nagyon szívósak, ehetetlenek, és sérülésveszélyt jelenthetnek.
A boróka egy jellegzetes fűszer, amelyet a borókacserje szárított, apró, kékesfekete bogyóiból nyernek. Íze intenzív, gyantás és fenyős, fűszeres, enyhén borsos jegyekkel és egy csipetnyi citrusos beütéssel. A bogyók a német és az északi konyha elengedhetetlen részét képezik, és gyakran használják a vadételek, például a szarvas, az őz vagy a vaddisznó erős ízének enyhítésére. A boróka klasszikus fűszer savanyú káposztához, pörköltekhez, pácokhoz és pástétomokhoz is. Az aroma optimális kibontakozása érdekében a borókabogyókat főzés előtt gyakran enyhén összetörik. A gin ízesítésének kulcsfontosságú összetevői is, amelyeknek jellegzetes ízt adnak.
A tonkabab a dél-amerikai tonkababfa magja, és exkluzív fűszernek számít, összetett, elbűvölő aromával. Íze meleg és intenzív, gyakran vanília, mandula, karamell, fahéj és szegfűszeg keverékeként írják le. A domináns, marcipánszerű aromát a kumarin összetevő okozza, amely nagyon nagy koncentrációban káros lehet. Németországban kis mennyiségben engedélyezett fűszerként való használata, így népszerű összetevő a finom konyhában. A tonkababot a szerecsendióhoz hasonlóan használják, és intenzitása miatt nagyon takarékosan kell használni. Egyszerűen reszeljük le az ételre egy finom reszelő segítségével. Tökéletesen illik desszertekhez, krémekhez, pudingokhoz, fagylalthoz és csokoládéhoz, egyedi mélységet és egzotikus ízt kölcsönözve az ételeknek.
Az őrölt hosszúbors, amelyet az ájurvédában pippali néven ismernek, a pippali növény szárított, tüske alakú terméséből nyerik. Őrölve koncentrált, erőteljes fűszert kínál, amely lényegesen intenzívebb, mint az egész gyümölcsé. Íze a fekete bors csípős, csípős ízének és az egyedi, hosszan tartó édességnek a komplex keveréke, fahéj és gyömbér jegyekkel. A por ideális az ételek egyenletes, aromás melegségének biztosítására, és számos fűszerkeverék és bedörzsölés fontos összetevője. Pippali az ájurvédában: Az ájurvédában a pippalit az egyik legfontosabb és legerősebb fűszernek tartják. Központi összetevője a híres Trikatu („három csípős”) keveréknek, a gyömbérrel és a fekete borssal együtt, amelyet az anyagcsere serkentésére használnak. A pippalit olyan fűszernek tartják, amely különösen a Vata és a Kapha dósákat egyensúlyba hozza. Ismert, hogy erősíti az emésztő tüzet (Agni) és javítja a tápanyagok felszívódását. Ezenkívül hagyományosan a tüdő és a légzőszervek egészségének támogatására használják, mivel segít csökkenteni a Kapha (nyálka) mennyiségét. A Pippalit gyakran használják az ájurvédában por formájában teákhoz, elixírekhez és gyógyító formulák összetevőjeként.
A korianderport a koriandernövény őrölt, szárított magjaiból készítik. Sokoldalú fűszer, meleg, diós és enyhén édes ízzel, citrusos és zsályás jegyekkel. Ez az íz határozottan eltér a friss korianderlevéltől, amelyek friss, fűszeres vagy gyakran szappanos aromával rendelkeznek. A por számos konyha elengedhetetlen összetevője világszerte, különösen az indiai, észak-afrikai és latin-amerikai konyhában. Számtalan currykeverék, fűszerpaszta, pác és masalában (például garam masalában) kulcsfontosságú összetevő. Gyakran köménnyel, paprikával vagy chilivel kombinálva a korianderpor kiválóan alkalmas pörköltek, lencseételek (dal), húsok és zöldségek ízesítésére. Mivel a por lehetővé teszi az ízek egyenletes eloszlását, ideális azokhoz az ételekhez, amelyek finom, földes és meleg fűszereket igényelnek.
A korianderlevél, más néven koriander a koriandernövény friss fűszernövénye. A meleg, diós ízű koriandermagokkal ellentétben a levelek nagyon jellegzetes, éles és citromos ízűek, gyakran enyhén borsos jegyekkel. Azonban egyes genetikai hajlamú emberek számára a levelek szappanízűek, így a gyógynövény vitatott, de népszerű fűszer. A friss koriander központi összetevője a mexikói, délkelet-ázsiai és indiai konyhának. Szinte mindig a főzés végén adják hozzá, vagy díszítésként használják, mivel a hő hatására gyorsan elveszíti ízét. A korianderlevél elengedhetetlen a salsa, a guacamole, a curry, a dal és a thai ételek elkészítéséhez. Friss, élénkítő ízük jellegzetes, élénk lendületet és egy kis színt kölcsönöz számos ételnek.
A kardamomhüvelyek, más néven kapszulák, a kardamom növény szárított, orsó alakú hüvelyei. Ezek a fűszer szívét alkotják, mivel az aromás, fekete magokat tartalmazzák, amelyek az igazi ízt hordozzák. Két fő fajtája létezik: a zöld kardamom, édes, virágos és citrusos aromájával, valamint a fekete kardamom, amely nagyobb, erőteljes, füstös és enyhén kámforos ízű. Az egész kardamomhüvelyeket arra használják, hogy lassan és finoman kiadják összetett aromájukat az ételekbe. Gyakran levesekben, párolt ételekben vagy rizses ételekben (például biryaniban) főzik őket, és tálalás előtt eltávolítják, mivel a hüvely nem ehető. Az indiai és közel-keleti konyhában a kardamomhüvelyek elengedhetetlenek a currykhez, fűszerkeverékekhez és a híres masala chaihoz. A skandináv süteményekben kenyérben és péksüteményekben használják. Az egész hüvely előnye, hogy a magok optimálisan védve vannak a hüvelyben, így hosszú ideig megőrzik ízüket. A kapszulákat csak röviddel használat előtt szabad enyhén megkopogtatni, hogy a magok kiszabaduljanak és teljes aromájuk kibontakozzon.
A szegfűszeg a szegfűszegfa szárított, nyílatlan virágrügyei. Intenzív meleg, édes-fűszeres és enyhén csípős aromájáról ismert, ami magas eugenoltartalmának köszönhető. Jellegzetes formája apró szögekre emlékeztet, ezért nevezték el sok nyelven erről a megjelenésről. A szegfűszeget mértékkel használják a főzés során, mivel íze meglehetősen erőteljes lehet. Klasszikus fűszer az európai konyhában, karácsonyi sütikhez, puncshoz, forralt borhoz és kompóthoz. Az ázsiai és észak-afrikai konyhában fontos összetevője a currykeverékeknek, párolt ételeknek, pácoknak és rizses ételeknek. Az egész gerezdeket gyakran hagymába vagy narancsba szúrják, hogy főzés után könnyebben ki lehessen venni őket. Erős aromájuk tökéletesen illik párolt húsokhoz, vadhúsokhoz és kiadós pörköltekhez.
Az őrölt ceyloni fahéj, más néven „igazi fahéj”, a Srí Lanka-i fahéjfa kérgének finomra őrölt pora. Íze lényegesen finomabb, édesebb és összetettebb, mint a dominánsabb kasszia fahéjé. Meleg, virágos aroma jellemzi, finom citrusos és szegfűszeges jegyekkel, de lényegesen kevésbé borsos. Finom ízének köszönhetően a por ideális péksütemények, desszertek, édes ételek és forró italok készítéséhez, ahol finom és elegáns fahéjízre van szükség. A ceyloni fahéj egyik fő előnye a nagyon alacsony kumarintartalma, így azok számára kedvelt választás, akik rendszeresen és nagy mennyiségben fogyasztanak fahéjat. Csodálatosan használható currykben vagy párolt ételekben is, egzotikus, mégis diszkrét édességet adva hozzá. Az ájurvédában a ceyloni fahéjat melegítő és harmonizáló fűszernek tekintik. Édes és fűszeres ízei (rasa) miatt elsősorban a Vata és a Kapha nyugtatására használják. Segít megerősíteni az emésztő tüzet (Agni), ami elősegíti az emésztést és megakadályozza a salakanyagok (Ama) felhalmozódását. A ceyloni fahéjat hagyományosan a légzőrendszer és a keringési rendszer támogatására is használják. A domináns pitta alkatúaknak csak mértékkel kell fogyasztaniuk a melegítő hatása miatt.
Az egész szecsuáni bors a jellegzetes fűszer, amely a híres szecsuáni konyha alapját képezi. Botanikailag nem igazi bors, hanem egy kínai kőrisfa szárított gyümölcshéja. A szecsuáni bors egyedi jellemzője a "ma" érzés, egy bizsergő, zsibbadó érzés a nyelven és az ajkakon, amely elzsibbasztja az ízérzékelést és lágyítja a chili csípősségét. Ízét tekintve a szecsuáni bors citrusos, fás és enyhén virágos aromával rendelkezik, amely egészen eltér a hagyományos borsoktól. Az egész, szárított gyümölcsöket gyakran olaj nélkül pirítják használat előtt egy serpenyőben, hogy teljes ízük kibontakozzon. Ezután megőrölhetők, vagy egészben is hozzáadhatók az ételekhez. Elengedhetetlenek a forró szószok, párolt ételek és forró edényekben készült ételek készítéséhez, amelyekhez jellegzetes, zsibbasztó ízt kölcsönöznek.
A koriandermag a koriandernövény szárított termése. A friss levelekkel ellentétben, amelyek friss, szappanos vagy citromos aromájúak, a magok meleg, diós és enyhén édes ízűek, citrusos és zsályás jegyekkel. Az egész koriandermagok sokoldalú fűszerként szolgálnak a közel-keleti, indiai, észak-afrikai és latin-amerikai konyhában. Gyakran enyhén megpirítják őket, hogy teljes ízük kibontakozzon, majd mozsártörőben összetörik vagy megőrlik. Számos currypor, garam masalában, valamint húspácokhoz és savanyúságokhoz használt fűszerkeverékekben kulcsfontosságú összetevők. Az egész magok kiválóan alkalmasak kenyerek és péksütemények egyedi ízének megadására is. Jól illenek pörköltekhez, bárányhúshoz és baromfihoz, és nélkülözhetetlen fűszerek az ételek aromás mélységének fokozásához.
A görögszéna magja az azonos nevű növényből származik, amely a hüvelyesek családjába tartozik. Sokoldalú fűszer, amely fontos szerepet játszik, különösen az indiai, észak-afrikai és közel-keleti konyhában. Ízük nagyon jellegzetes és összetett: nyersen a kemény, sárgás magok gyakran enyhén kesernyések, földes árnyalattal, amely a zellerre vagy a görögszénára emlékeztet. Ha azonban a magokat felhasználás előtt rövid ideig megpirítják, diós, fűszeres és enyhén édes aromát fejlesztenek ki, amely a juharszirupra emlékeztet. Ez az eljárás lágyítja a keserűséget, és igazán ízletessé teszi őket. A főzés során a görögszéna magját általában őrölve vagy egészben használják curry fűszerkeverékekben (például garam masala), pörköltekben, lencseételekben (dal), levesekben és kenyérben. Egyedi ízt és mélységet adnak az ételeknek. Kulcsfontosságú összetevői a török fűszerpasztának, a chemennek és a grúz diópasztának is. A magok emésztést segítő tulajdonságaikról is ismertek, és hagyományosan a természetgyógyászatban használják őket.
Bécsben készült
Bécsi termékek.
Napos nyár
