fűszerek

A szegfűborspor a szegfűborsfa szárított bogyóiból finomra őrölt fűszer. Az egész bogyókkal ellentétben, amelyek lassan bocsátják ki aromájukat, a por biztosítja az összetett íz azonnali és intenzív felszabadulását. Ezt gyakran szegfűszeg, fahéj és szerecsendió egyedi keverékeként írják le, meleg, borsos jegyekkel. Koncentrált aromájának köszönhetően a szegfűborspor rendkívül sokoldalú fűszer a konyhában. Klasszikus összetevő a karácsonyi süteményekben, mint például a mézeskalács és a speculaas (speculoos), de nélkülözhetetlen a sós ételekben is. Ott pácokban, párolt ételekben, szószokban és fűszerkeverékekben használják, mint például a karibi konyhában található jerk fűszerkeverék. Erős fűszeressége miatt a szegfűborsport takarékosan kell használni.

Az egész fehér bors a paprikanövény érett termése, amelyről a betakarítás után eltávolítják a sötét külső héjat. Vízben áztatják őket, hogy feloldják a héjat, és láthatóvá váljon a világos színű bors. Ízük határozottan eltér a fekete borsétól: kevésbé fűszeres és összetett, de gazdagabb, földes és szinte pézsmás aromával rendelkezik. A fehér bors használatának fő oka azonban a színe. Könnyű mártásokban (például besamelmártásban), levesekben, burgonyaételekben és könnyű krémekben részesítik előnyben, hogy elkerüljék a sötét foltokat. Az egész fehér bors a kínai konyha fontos összetevője is. Ők is akkor fejlődnek a legjobb ízükben, ha frissen őrlik őket egy borsőrlőben.

Az egész zöldbors a borsnövény éretlen, még zöld termése. Az érett, szárított fekete borssal ellentétben általában sós lében vagy ecetben tartósítják, vagy liofilizálják, hogy megőrizzék színüket és friss aromájukat. Ízük lényegesen enyhébb és kevésbé csípős, mint a fekete borsé. A zöldbors friss, gyógynövényes és enyhén gyümölcsös jegyekkel rendelkezik, finom, mégis élénkítő csípősséggel. A francia konyha klasszikusai, és elengedhetetlenek a híres zöldpaprika-mártáshoz, amelyet hagyományosan steakekhez tálalnak. Kiválóan alkalmasak terrinek, pástétomok, krémes szószok, valamint hal- és szárnyasételek készítéséhez is, elegáns és friss ízt adva nekik.

A rózsabors egy vizuálisan vonzó fűszer, amelyet élénk rózsaszín színe és egyedi aromája különböztet meg a hagyományos borsoktól. Botanikailag nem "igazi" bors, hanem a perui borsfa szárított bogyója. Íze rendkívül finom: enyhe, gyümölcsös és enyhén édes, finom fűszerességgel és boróka- és fenyőjegyekkel. Finom aromája miatt ritkán használják főzés közben, általában díszítésként és befejezőként használják, frissen őrölve vagy egészben megszórva egy ételre. A rózsabors tökéletesen illik halakhoz, tenger gyümölcseihez, szárnyasokhoz és salátákhoz. Édes jegyei miatt meglepő összetevője is lehet desszerteknek, például csokoládémousse-nak vagy gyümölcssalátáknak.

A szárított és apróra vágott petrezselyem egy praktikus és sokoldalú fűszer, amelyet a petrezselyemnövény leveleiből készítenek. A friss petrezselyemmel ellentétben, amelynek élénk, borsos és enyhén citromos aromája van, a szárított fűszernövény sokkal enyhébb és finomabb ízű. Finom, földes jegyekkel és nagyon finom fűszerességgel rendelkezik. Kevésbé túlzó íze miatt a szárított petrezselymet gyakran használják színfoltként vagy enyhe, kiegészítő fűszerként. Kiválóan alkalmas levesek, pörköltek és szószok vonzó vizuális megjelenésének növelésére anélkül, hogy elnyomná az ízt. Mivel aromája hőstabilabb, mint a friss petrezselyemé, a főzés elején is hozzáadható. Azonban nem helyettesíti a friss petrezselymet azokban az ételekben, amelyek friss és intenzív ízt igényelnek, mint például a tabbouleh vagy a gremolata.

Az édes paprika őrlemény a legnépszerűbb és legenyhébb paprikafajta, amelyet a kaliforniai paprika szárított, édes és érett terméséből nyernek. Magyarországról származik, intenzív, élénkpiros színe és gyümölcsös, enyhén édes aromája jellemzi. A csípős paprikafajtákkal ellentétben az édes paprika nem csípős, hanem enyhe, aromás ízű. A magyar konyha elengedhetetlen fűszere, és olyan klasszikus ételek alapja, mint a gulyás és a paprikás csirke. Az őrlemény nemcsak jellegzetes ízt ad az ételeknek, hanem gyönyörű, mélypiros színt is. Remekül illik húsokhoz, szárnyasokhoz, levesekhez, szószokhoz és rizzsel. Fontos tanács főzés közben, hogy a paprikát röviden pároljuk meg olajban vagy zsírban, de ne égessük meg, mert különben keserű lesz.

A szerecsendió a szerecsendiófa kemény, tojásdad alakú diója. Íze meleg, édes és diós, fűszeres, enyhén borsos jegyekkel. Az egész dió a legjobb választás, mivel aromája illékony, és az illóolajok gyorsan elpárolognak az őrölt porban. Csak frissen reszelve bontakozik ki teljes, intenzív aromája, különleges mélységet adva minden ételnek. A reszelt szerecsendió elengedhetetlen fűszer az európai konyhában, és sós és édes ételekben egyaránt használják. Tökéletesen illik krémes szószokhoz (például besamelmártáshoz), burgonyás ételekhez (krumplipüré, gratin) és zöldségekhez (spenót, karfiol). Süteményekben is népszerű, sütemények és péksütemények ízesítésére szolgál. Gyakran használják forralt borban és karácsonyi tojáslikőrben. Egyébként a diót körülvevő vöröses bevonat adja a fűszeres szerecsendió-virágot, amelynek hasonló, de finomabb aromája van.

A majoránna egy finom és aromás fűszernövény, amely szorosan kapcsolódik az oregánóhoz, de sokkal enyhébb, édesebb és virágosabb ízű. Míg az oregánónak erős, borsos jegye van, a majoránna lágyabb és melegebb, fűszeres, enyhén citromos ízű. Klasszikus fűszer a német és francia konyhában, és nélkülözhetetlen a hagyományos kolbászkészítésben. A majoránna jól illik húsételekhez, különösen a sertés-, bárány-, baromfi- és darált húshoz. Emellett feldobja a burgonyás ételeket, leveseket és pörkölteket. Mivel finom aromája érzékeny a hőre, a majoránnát a főzés vége felé érdemes hozzáadni, hogy megőrizze teljes ízét. Frissen és szárítva is felhasználják, a szárított forma koncentráltabb ízű.

A kömény, a köménymag szárított magja, egy jellegzetes fűszer, meleg, fűszeres és enyhén csípős ízzel. Illata az ánizsra és az édesgyökérre emlékeztet, de erősebb és földesebb. A köményt gyakran összekeverik a köménnyel, de ízük egészen más: a kömény élesebb és ánizsszerűbb, míg a kömény füstösebb és földesebb jegyekkel rendelkezik. A kömény a közép- és kelet-európai konyha alapvető fűszere. Elengedhetetlen a kenyér (különösen a rozskenyér), a sajt és a kiadós ételek, például a savanyú káposzta, a gulyás vagy a krumplileves elkészítéséhez. A magokat gyakran egészben használják, hogy lassan bontsák ki ízüket. A kömény emésztést segítő tulajdonságairól is ismert, ezért hagyományosan gyakran kombinálják nehéz, zsíros vagy gázos ételekkel, hogy azok könnyebben emészthetők legyenek.

Hozzávalók:
Édeskömény, kömény, koriander, ánizs

Száraz, fénytől védett helyen tárolandó.

A bertram (Anacyclus pyrethrum) egy lenyűgöző fűszer- és ősi gyógynövény, amely elsősorban Hildegard von Bingen írásai révén nyerte vissza népszerűségét. A százszorszépfélék családjába tartozó növény megjelenésében a kamillára hasonlít, de csak a gyökerét használják fűszerként. Betakarítás után a bertram gyökerét megszárítják és finom porrá őrlik. A bertram íze egyedi: kezdetben enyhe és enyhén földes ízű, mielőtt egy melegítő, borsos fűszeresség terjed szét a szájban. Ez az aroma, amely a mustárra is emlékeztet, különleges mélységet ad számos ételnek. A bertram sokféleképpen felhasználható a konyhában. Tökéletesen illik sós ételekhez, például levesekhez, pörköltekhez, szószokhoz, hús- és halételekhez. A modern konyhában is használják, például zabkásában, tönkölybúzából készült ételekben, vagy akár egy egyszerű vajas kenyéren. Hildegard von Bingen nemcsak íze, hanem emésztést segítő és általánosan erősítő tulajdonságai miatt is nagyra értékelte a bertramot, ezért gyakran nevezik Hildegard konyhájában az "univerzális fűszernek".

Az ánizs egy sokoldalú fűszer, amely jellegzetes, édes aromájáról ismert, amely gyakran az édesgyökérre emlékeztet. Az ánizsnövény, a Pimpinella anisum apró, barna magjai a leggyakrabban használt részek. Egészben és őrölve is felhasználják őket különféle ételekben. A konyhában az ánizst elsősorban péksüteményekben, például süteményekben, kenyérben és süteményekben használják, de desszertekben, teákban és likőrökben is. Emésztést segítő tulajdonságai miatt a hagyományos gyógymódok népszerű összetevője. Az ánizs édes, enyhén borsos profilja megkülönböztető és nagyra becsült fűszerré teszi a konyhákban világszerte, az európai pékségektől az ázsiai fűszerkeverékekig.